Minden rendrakás utálatos része, amikor szembesülünk a régóta halogatott feladatokkal. Ilyen volt ez a szekrény is (Marie Kondo komono katergóriája), melynek tegnap a felső, ma az alsó részét pakoltam ki. Tegnap az ezer éve őrizgetett vackok borítottak el, ma a papírok (mert az ugye már majdnem rend, ha legalább egy helyen vannak a papírok...).
A "kacatos": hosszas válogatás után 4 közepes méretű átlátszó dobozba osztottam szét a még hasznosnak ítélt dolgokat, lett 2 a műszaki cuccoknak (winchesterek, vezetékek, telefonos kiegészítők, tripod), egy irodaszeres és egy a személyes holmiknak. Ezen kívül egy kosárba raktam a mindennap használt apróságokat, illetve még egy dobozba tettem a "talán" kategóriás kiegészítőket. Ebben a szekrényben tartom még az elektromos cigi tartozékait is.
A "papíros": na, ezt igazán utálom! Szerencsére egy egész szemetesnyit sikerült kidobnom belőlük, régi iskolai jegyzeteket (eddig vajon minek tartogattam, hiszen digitálisan minden anyag megvan), sok éves számlák, lejárt garanciák, saját firkálmányok (alig lehetett elolvasni), karácsonyi levlapok, stb. Ami maradt: oklevelek, munkaügyi papírok, néhány fénykép, a spanyol tankönyvek (csak mert szeretem).
Eddig az a tapasztalatom, hogy nagyon nyomasztó az előttem álló feladatok sokasága, de amikor egy-egy részfeladattal elkészülök a magam tökéletlen módján az nagyon jó érzés. Remélem kitart a lelkesedésem jó sokáig.
Másrészről viszont azzal szembesültem, hogy az ideális méretű átlátszó dobozokat nem is olyan könnyű beszerezni. Még akkor sem, ha egyszer rátaláltál. Mert másnap hiába mész vissza a boltba, abból a klassz dobozból már egy sincs... Dobozvadászatra fel!
No comments:
Post a Comment