Az előző bejegyzésben írtam a gardrób átválogatásáról, most egy kicsit tovább megyek. Azért a ruhákkal kezdtem, mert azok tűntek a leginkább átláthatónak, hiszen a helyük például egyértelmű, nem kell a ház összes sarkából összegyűjteni őket. Már csak két fiók és az előszobaszekrény tartalma van hátra, és a ruhákkal kész is vagyok.
De a helyzet ennél sokkal összetettebb a többi holmit tekintve. Már csak azért is, mert egy közel 70 négyzetméteres lakásban laktam egyedül, három háztartásból rám maradt, illetve összegyűjtött tárgyakkal körülvéve, és most egy kb. 12 négyzetméteres szobát mondhatok a magaménak, ahol jórészt tényleg az én cuccaim vannak. Az itt lévő bútorok sem az én választásaim, hiszen párom dolgozószobáját foglaltam el. És persze nem egyedül vagyok itt, ez a "nyusziszoba", itt lakik Bonnie baba és tavaly óta a halacskáim is, név szerint az aranyhalak Csili, Pusszancs, Fifi és Gömbike, az ancik Pötyi, Vili, Napocska, Kiscsillag és Ficánka.
Többen készítettek listákat azokról a dolgokról, amelyeknek már nincs helyük a minimalista életükben, és sokszor bizony a háziállatok is a felsorolás részei lettek. Bizonyos szempontból megértem, végül is sokkal szabadabbak nélkülük, vannak akik sokat utaznak, ezért nem is vállalhatnak állatot, és van aki a kialakított rend vagy a költségek miatt döntött így. Én a magam részéről nem akarok lemondani kis kedvenceimről, nem bánom a velük járó munkát és kötöttséget, mert nagyon szeretem őket, állandó örömforrást jelentenek.
Nos, kissé elkalandoztam, vissza az első lépésekhez. Számomra fontos, hogy valóban lépésekről beszélhetünk, mivel a rendrakás-válogatás-lomtalanítás projekt általában azért szokott már a tervezés fázisban elakadni, mert kivitelezhetetlenül óriási feladatnak látszik. És az is. Lássuk be, reménytelen minden nyavalyás tárgyat egyenként megfogni (KonMari - majd egy másik posztban részletesebben), és eldönteni, hogy szeretjük-e annyira, hogy az életünk része maradjon vagy sem. Ugye? Ezért kell minden apró eredménynek örülni, akár a zoknis fiókról, akár az összegyűjtött emlékeidről vagy az ágyneműtartóban aszalódó holmikról van szó. Nekem eddig a gardrób nagy része, a bizsuk-ékszerek, és egy vegyes (értsd: szörnyű rendetlenségben begyömöszölt különféle célú, méretű és állapotú tárgyak) szekrény felső traktusa lett készen. Hurrá! Igyekszem erre koncentrálni, nem a konyhára vagy az előszobára, ahol valószínűleg az is meg fogja nehezíteni a válogatást, hogy párommal dűlőre kell jutnunk a mit tartsunk meg kérdésben. Nem könnyű, mindketten hajlamosak vagyunk gyűjtögetni, de majd meg fogjuk oldani.
No comments:
Post a Comment